Károlyfalva: A temető

2016. április 18., hétfő

A temető

A temető a bekötőúttal szemközt terül el közel 1 ha területen.

Írásos feljegyzést róla (eddig) először Brogli János bíró feljegyzéseiben találunk, aki 1877-től rögzítette az új templom építését, illetve az azt követő évek eseményeit. 1877-ben a következőket írja: „Április 25-én […] az illető bíró kirendelte az egész község lakosait, a temető körültöviskelése, a mészgödrök kitisztítása és a régi templomból kilökött s a téglaégetéshez készítendő szükségelt tűzre való fadarabok összehasgatása végett…”

Későbbi feljegyzése szerint: „az 1879-ik évben már Burger János bírósága alatt „Március 20-án a templom körültetét beültették akácz fákkal és ugyanakkor a temetőt is illetőleg az új temetőt.”

Feljegyzései újabb fejezetét 1882-ben „Temető szentelés” címmel kezdi:

„1882-ik év október 22-dik napján egy vasárnapi napon Deutsch Flórián templom-gondnok és ifj. Rák Ignác bírósága alatt ki is az Isten dicsőségére állította az új temető keresztjét az egész község jelenlétében dél előtt szent mise után, melyet Opicz Sándor segédlelkész végezett - az érintett sz.mise után áhitatosan és ünnepélyesen megszentelte az új Temetőt Főtisztelendő Dessewfy Sándor esperes és pataki plébános úr Nevelős Adolf huszadik évében a községben működő kántortanítóval - a midőn négy ministráns volt Deutsch Márton Rák János Hauser Vendel és Brogli Fülöp.”

Eszerint a valamikori régi temető a mostani új lehetett, a jobboldali, ahol most a ravatalozó áll.

A baloldali részt az 1870-es évek végén nyitották. Azelőtt körültöviskelt kerítése volt, 1879-ben akácokkal ültették körbe. 1882-ben szentelték ezen új rész keresztjét, melyet ifj. Rák Ignác bíró állíttatott.

Ismeretes a temető térképe 1866-ból egy falutérkép részeként, s ugyanezen térképlapon későbbi, piros színű kiegészítések, melyek bizonyosan 1894 (1925?) után készültek, ezek mutatják a későbbi állapotot, talán 1925 utánit, mivel ezen már a bolt is rajta van. A kiegészítés idején a temető körül volt árkolva, s az ó és új részt is árok szelte ketté.

Az 1920-as években a megalakuló Hangya Szövetkezet a bekötőúttal szemközt a temetőbe ékelve építtette fel a boltot és a kocsmát (1925), kőfallal körbekerítve. Így a temető egyedülálló módon körbefogja az említett épületet. (Vicces nyelvek szerint a kocsmából a legrövidebb úton juthatni a temetőbe.) Bejárata mindkét oldalról készült. Főként a baloldali (új) részbe temettek a 20. század folyamán, előbb hátra, aztán előre. Ez az oldal betelve, sőt a hátulsó rész lassan elgazosodva, a század vége felé kezdtek újra a jobboldali részbe temetni. Most ez számít újnak. Ide temették a faluból elszármazott papokat, illetve a falu egyik papját és kántorját. Itt nyugszanak második világháború alatt, 1944 decemberében a faluban és környékén meghalt magyar és román katonák, közvetlenül a bejárattól jobbra. A régi kopjafák helyett 2018-ban sírköveket állított az egyházközség. Ide épült a ravatalozó 1970 körül előbb középre, majd a bejárathoz közel, jobbra. Ide is készült temetőkereszt, Brogli Ignác saját kezűleg készítette az 1970-es években. A baloldali rész hátulját 2005 őszén kitisztították, így került láthatóvá a régi temetőkereszt (melynek omladozó talapzata helyett Hochvárt Attila temetőgondnok készített újat), és néhány szép régi sírkő, sírkereszt és töredék, mely a századelő mestereinek ízlését és igényes munkáját dícséri.

A temetőt a római katolikus plébánia tartja fenn.

A régi temetőkereszt (állíttatta ifj. Rák Ignác bíró 1882-ben) néhány hajdani töredékkel,
és az új kereszt, melyet Brogli Ignác készített az 1970-es években

A Hochvárt Attila által 2016-ban felújított régi temetőkeszt

Régi sírkövek az 1900-1910-es évekből. A kőfaragók feltehetően a szomszédos városokból valók, nagyon szép munkák kerültek ki a kezük alól

1920-as, 1930-as évek sírkövei

Vaskeresztek a 20. sz. első feléből

Fakeresztek a 20. század első feléből

1940-1950-es évek

1960-as évek

1970-es évek

1990-es évek

2000-es évek

Hősök sírja

A falu papja és kántora, elhunytak az 1950-es években

A Károlyfalváról elszármazott papok szülőfalujuk temetőjében nyugszanak méltó szép helyen.

A ravatalozó

Sajnos 2012-ben egy temetőrendezés alkalmával a kituskózott fákkal együtt az ott lévő régi sírköveket is - meggondolatlanul - hulladékként elszállították, megsemmisítették. Akkor ezekkel a szavakkal adtunk hangot a megdöbbenésnek:

"És eljött a halottak napja is, kis fáziskéséssel felbolygatva a kedélyeket. Történt ugyanis a nyáron, hogy az egyháztanács végre közös döntést hozott a temető beerdősödött részének megtisztításáról, lévén hogy az új részben nem akarnának előrébb terjeszkedni, s oda temetnének a következőkben. Ez nagy munkával meg is történt, a megvalósításba azonban hiba csúszott. Annak ellenére, hogy megállapodtak abban, hogy a területen álló vagy kiborult néhány sírkövet a temető szélére helyezik, hogy, hogy nem, az akció végére a sírkövek is eltűntek a területről. Ez bizony súlyos kegyeletsértés. Nem lehet rá eléggé kifejező szavakat találni, hogy egy kis közösség ennyire semmibe veszi elődei emlékét, hogy csodálatos módon még fennmaradt huszadik század eleji sírkövektől rövid úton „megszabadul”, nem jut eszébe, hogy saját múltját, s a közvetlen leszármazottak, a köveket még számontartó utódok érzékenységét sérti, gyalázza meg. Ezt bizony csak barbárságnak lehet nevezni. A bomba késleltetve robbant, most halottak napja előtt, amikor a hozzátartozók is felfedezték a történteket. Felháborodásukban osztozunk, s közös örökségünk megcsorbításaként éljük meg mi is."