Temetés

Temetés

A kis faluban mindenki ismeri egymást, így a temetéseken általában mindenki ott volt/van, aki szabaddá tudja tenni magát. Az 1970-es években épült a ravatalozó, azelőtt háztól temettek. A halottat otthon ravatalozták fel az első szobában. A tükröket, képeket fekete textillel borították. Harangoztak érte, ha délelőtt halt meg, még aznap, ha délután, akkor másnap délig. A harangozást az elején háromszor szakították meg, ha férfi halt meg, kétszer, ha nő.

Amíg otthon volt a halott, minden este-éjfélig, még régebben hajnalig virrasztottak mellette imádkozva. A sírt a rokon férfiak ásták ki. A koporsóhoz egy csészében szentelt vizet tettek, bukszusgallyal, az érkező gyászolók szenteltvízzel vetettek keresztet a halottra. A temetést a házban kezdte a pap, aztán kivitték a halottat az udvarra, s ott folytatódott a szertartás. Sokszor a templomba is elvitték, ott a mellékoltárnál helyezték el (női ill. férfi oldalon), s gyászmise után vitték le a temetőbe. A koporsót a férfirokonok vitték hatan. A meghalt csecsemő kis fehér koporsóját a keresztapja vitte ölben. A meghalt fiatal leányt fehér menyasszonyi ruhában temették el, a fiatal fiút vőlegényként. A fiúk vőfélyként bokrétával, a lányok koszorúslányoknak öltözve vettek részt a szertartáson. A koporsót a fiúk, lányok közösen vitték. A torra húslevest, töltöttkáposztát főztek, süteményt sütöttek. A temetés után egy hónapig jártak még esténként a házhoz imádkozni a halott lelki üdvéért. Az utolsó este bélessel, süteménnyel kínálták az imádkozó gyászolókat, így köszönve meg a részvétet. Most már a templomban imádkoznak, utoljára 1985-ben Bétus néninek (Hochvárt Istvánné) imádkoztak otthon. A távolabbi rokonok egy hónapig gyászoltak fekete ruhában, kendőben, a közeliek (gyermek, szülő, testvér) fél évig-egy évig, volt, aki kettőig is. A gyerekek előtt nem titkolóztak, a halál, a gyász így fokozatosan tapasztalat alapján vált az élet részeként ismertté előttük.

Fénykép a temetésről ritkán készült, leginkább olyankor, ha külföldre, Amerikába-emigráltak akadtak a rokonok között. Azok is küldtek képet saját halottaikról ill. a temetésről, s az ittmaradtak is az itthon meghalt szülőkről, testvérekről.

Ilyen okból készültek az alábbi fényképek 1954-ben Deutsch Józsefné Winkler Zsuzsanna temetéséről, hogy Amerikába szakadt leányának elküldhessék.

A koporsó körül gyermekei: Deutsch Zsuzsanna (Zsigáné), Deutsch Ignác (Gliba), Deutsch Rozália (Ilu néni) családjukkal

A koporsót a távolabbi férfirokonok viszik.

Hoffmann János plébános temeti.

A sír körül a koporsóvívő távolabbi férfirokonok: Deutsch Flórián, Deutsch Antal, Deutsch Márton.


Géczi Mártonné (Örzse) és leánya Emma Géczi Márton sírjánál 1951-ben

1960-ban munkahelyi baleset következtében halt meg a fiatal Burger László. Az ő temetésén készültek a következő képek:

Brogli György és Deutsch Mária hat leányuk közül kettőt fiatalon veszítettek el, Mária 1959-ben, Terézia pedig 1968-ban halt meg betegség következtében. A fotó Terézia temetésén készült 1968-ban,

    

Katonaként országúti karambolban halt meg Velti István, a friss sírnál gyászoló barátai (1974)

                                                 Hochvárt Istvánné temetése 1981-ben

Temetések a 2000-es évekből

Trifonovné Karajz Borbála