IV. Nyitott pincék napja, 2011
Idén – közös megegyezés alapján – korábbi időpontban valósult meg a rendezvény. Ez számunkra nem volt alkalmas a résztvételre, mert egybeesett a kapolcsi Művészetek Völgye második hétvégéjével, amit nem szívesen hagytunk volna ki. Így csak hallomás alapján jelenthetjük: az esős idő ellenére sok látogatót vonzott, és jól sikerült a 4. Pincenap.
Voltak változások: elmaradt a vendég idegen országbéli néptáncegyüttes, az eső miatt elmaradt a vendégcsalogató végigvonulás is a falun, a műsor nem nyírfa előtt/alatt zajlott, hanem a pincék között felállított színpadon, és a műsor, a program is bővebb és más jellegű volt, mint az előző években.
Sok nem helybéli vendég érkezett, volt falusiak és idegen érdeklődők. A műsor szórakoztató volt, bár a kiegészítő programokat nem sikerült zavartalanul megejteni, az eső nem kedvezett a játszóháznak és az íjászatnak.
Őszintén szólva – a programot látva – talán nem is bántam, hogy Kapolcs most keresztezte számunkra a pincenapot. És most halkan elmondom magán-aggodalmaimat:
1. A kommercializálódó műsorral egyre hasonlóbbá válunk más hasonló rendezvényekhez, gasztroprogramokhoz, ezzel elveszítjük egyedi színünket, jellegünket.
2. Ez a program az én ízlésem szerint nem idevaló, idegen a régi vasárnapi pincézések hagyományától, hangulatától, amelyről Kovács Lajos is ír falumonográfiájában: „Érdekes szokása a községbelieknek, hogy nyári időben, ha vendég érkezik, azt „pincézésre” invitálják. Ez abból áll, hogy a gazda sült húst, szalonnát, kolbászt vesz magához, s a vendéggel kimegy a pincéjéhez. Ott a pince előtt lévő gyepes részen pokrócot terít le, s arra ülnek. Az uzsonna elfogyasztása közben „azon melegében” felhozott friss borral kínálgatja a vendéget. S mivel a pincék egymás mellett vannak, lassan-lassan az egyik „szomszéd”, majd a másik, s így tovább összegyűlnek, élcelődéssel szórakoztatják a közéjök vetődött vendéget. Ez azonban nem megy túl az illendőség határán.”
3. Furán veszi ki magát az, hogy a falubeliek egy kisebb része vendéglátó, a másik része vendég, és mindig ugyanazok a vendéglátók, s a vendégek, az egyik csak ad és áldoz, a másik csak élvez.
Persze én is tudom sorolni mindenre az ellenérvet, és nem is vagyok meggyőződve hogy nem azok az erősebbek. Ha egyre nagyobb akar lenni a rendezvény, nem lehet egyúttal bensőséges, családias is. Nem lehet egyszerre falunap a falusiak számára, és sok vendéget, idegent vonzó megmutatkozás. A pincéink három helyen oszlanak meg, kétségkívül a legszebb a felső pincesor, de az alsó- és középső pincék tulajdonosai kirekesztve érezhetik magukat. Vagy elképzelhető több helyszínű pincenap? A régi hagyományhoz és a károlyfalvi vendégszeretethez illően a pincegazdák egy része a boron kívül más finomsággal is kedveskedik a vendégeknek, természetesen ingyen (még a jelképes kóstolójegyet is restellik elfogadni). De tartható-e és elvárható-e ez ilyen intézményesített keretek között, szinte kötelezően?
Ilyeneken morfondíroztam, és nem az ünneprontás szándékával.
Mindenesetre az ötlet kiváló volt négy évvel ezelőtt, a megvalósítás mikéntje évről-évre alakul, izmosodik a rendezvény Csernainé Nezáczki Kati, segítői és a nyitott pincegazdák által. Elismerés és köszönet nekik!
Trifonovné Karajz Borbála
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése