III. Károlyfalvi nyitott pincenap, 2010. szeptember 18.
Kialakulni látszik a hagyomány! Immár harmadik alkalommal látja vendégül az önkormányzat, s a pincetulajdonosok a vendégeket a felső pincesoron. S hogy kik a vendégek? Mindenki, aki elfogadja a meghívást. Alkalom hazalátogatni az elszármazottaknak, idelátogatni a közeli városok lakóinak, kik már ismerősök erre, s a távoli érdeklődőknek, akik még csak ismerkednek a környékkel. Az idén a török és a görög táncos vendégek után lengyel gyermek-együttes színesítette a műsort. A faluháztól vonultak a pincékig, a menet elején haladtak a kisebbek, majd a hazai táncosok.
A lengyel vendégek útközben több helyen is megálltak s táncukkal, s az őket kísérő banda hangulatteremtésével gyűjtötték a vendégeket.
A pince bejáratánál először a károlyfalvi asszonykórus bordalokat énekelt, majd a hazai gyermekek mutatkoztak be.
A nagyok színvonalas műsora után a lengyel gyerekek polonéz- és polka-lépésekkel ismertették meg a közönséget. Hangulatos gyermekjátékokat idéző mozdulataik mosolyt fakasztottak a csepergő esővel dacoló közönség arcára. A műsor tetőpontján a lengyel-magyar barátság megtestesítéseként közös csárdással fejezték be a műsort.
A hagyományok szerint a vendégeket csekély „pohár-vételi ár” fejében 10 pohár bor kóstolására jogosító jeggyel látták el.
A gazdák pedig hagyományosan vonakodva fogadták ezeket el, mármint „enélkűl is szívesen töltenek egy pohárkával”, vagy, hogy „az év többi napján sem kérnek jegyet egy pohár borért”, és hasonlók…
Tényleg sok ritkábban látott „falubéli” is megjelent a rendezvényen, kiket nagy szeretettel fogadtak a régi ismerősök.
Aztán a kellemes erdei séta után itt vannak a pincék, ugyebár tágra nyitott ajtókkal, s bennük a gazdák, akik igencsak kitettek magukért! Mindenkinek több évjáratból, több ízvilágú bora: száraz, félédes, édes, aszú, tavalyi, azelőtti, nagyon régi, muzeális, fajtánként szüretelt, szomorodni, kései szüretből…, felsorolni is hosszú, s talán nem is teljes a lista?!
Az idő közben egyre kedvezőbben alakult, még a napocska is ki-ki kandikált a felhők mögül, sőt újabb vendégeket is idecsalt. A kételkedők-késlekedők a műsort elmulasztva csak a pincézésre értek ki, de ők sem maradtak ki a programból. A nyitott ajtókon kívül a másik, a pincesor tetején felállított színpadon az újhelyi színjátszók s az énekesek műsorával vigasztalódtak, illetve hangolódtak a többiekre.
Volt ismerős és most ismerkedő, előre bejelentett és váratlan, mindennapos és évente egyszer betérő vendég. Idézve a régi bölcsességet: oda kell ilyenkor menni kóstolni, ahol csak ilyenkor szabad a pálya; ahol mindennap szívesen látott vendég a látogató, azt hagyni kell a mindennapokra. A bor felitatására minden pincében valami finom falat is került a hordók tetejére, a sörsátor-borsátor alatti, a pincék előtti alkalmatosságokra. Igen jól esett, és jó szolgálatot tettek a tudatot próbára tevő borok között elfogyasztott finomságok.
Csernainé Katikáék intézményesen is asztalhoz „parancsoltak” minden látogatót és fellépőt. Gulyásleves, lapcsánka, (alias: tócsni, krumpliprosza, cicere - ki hogy ismeri), túrós és mákos bélesek - isteniek voltak!
Nem beszélve a fakultatív szalonna-falatokról, Némethy Putyi szarvaspörköltjéről, a finomabbnál finomabb pogácsákról, Emma néni süteményéről!
Más dolgokról is szó esett a hagyomány kapcsán: Hauser Zoli jóvoltából éppen megérkezett a faluba az őseink földjéről származó emlékkő, hogy sváb eredetünkre, gyökereinkre, idetelepült felmenőinkre emlékeztessen, s öntudatunkat, identitásunkat erősítse. A kő ideérkezése, felállítása, megszentelése is a beszélgetés tárgya volt.
Az eddigi hagyományokat kibővítve az idén számtalan kifestett arcú lurkó kezdett feltűnni a látogatók között. Cicák, kutyusok, pillangók, farkasok és még ki tudja miféle szerzetek kerültek ki az óvónők kezei alól, és vegyültek a felnőttek közé. Egyáltalán feltűnő volt a rengeteg gyermek. A gondos gazdák is készültek: némi cola, szörp kínálásával egyenlítettek a szülők felé, s szálltak be a koccintási körökbe.
A hangulat a tetőfoka felé közeledett, mikor a szervezés gondját magára vállaló Csernainé Katika a pincetulajdonosoknak egy szép meglepetés ajándékkal köszönte meg, illetve tette emlékezetesé a 2010. évi nyitott pincenapokat Károlyfalván.
Trifonov Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése