A meccsek után két héttel, május 28-án, a Gyermeknapon újabb hagyományélesztésnek örülhettek a rendezvényen részt vevők. A részönkormányzat tagjai tudatosan szeretnék feléleszteni és éltetni a 60-as,70-es, 80-as évek hagyományait a közös szórakozás, sport, időtöltés vonatkozásában. A húsvéti játszóház és a búcsúi focimeccsek után most a régi majálisok, a gyermeknapok megidézésére került sor, melyek lényege a közös szórakozás, gyerekek, fiatalok játékos, mozgásos versenyei, játékai.
A helyszín most vasárnap délután a szabadtéri színpad melletti zöld gyep volt. A program egy gitáros fiatalember műsorával kezdődött, aki az őt körbeülő különböző korosztályú gyerekeknek, őket aktivitásra késztetve igyekezett sajnos nem a legjobban eltalált dalokkal, humorosnak szánt szövegekkel szórakoztató műsort adni. A körbeülő szülők és idősebb nézők elnézően, zavartan, de én például elképedve hallottam a „Kéne már egy nő, Kéne már egy kan” és hasonló sorokat. A feledhető műsor után azonban Tóthné Marika óvónő, Csernainé Nezáczki Kati és fiatal segítőtársai, Hochvárt Krisztián és Husóczki Zoli vették át a játékmesterek szerepét, s innen kezdve jókedvű, önfeledt játék vette kezdetét.
Kezdődött a rókavadászattal: a gyerekeknek a fákon, fűben villanyoszlopokon megbújó kis papírrókákat kellett megkeresniük. Minden játék versenyre, vetélkedésre adott alkalmat. Összemérhették tudásukat a hullahoppozni tudók. Kötélhúzást több csapat próbált több variációban, erre érdemes lett volna akár a felnőtteket, szülőket is beállítani. Volt öltöztetőverseny: négy pár versenyzett, a bekötött szemű társat kellett a párjuknak ugyanolyan ruhadarabokkal felöltöztetniük, minél rövidebb idő alatt. Ez érdekesebb lett volna, ha valóban rendesen kellett volna felöltöztetni az illetőket, nemcsak a ruhák feldobálásával, felaggatásával. Volt szörpivó verseny hátratett kézzel, szívószállal, volt futóverseny többféle felállásban: fiúk – lányok, nagyobbak, kisebbek, legkisebbek. Legnagyobb sikere a zsákban futásnak volt, önállóan, párban fél-féllábbal, több futamban.
A jókedv általános volt, kisóvodások, alsósok, felsősök egyaránt bekapcsolódtak a játékokba, s bírtak-vártak volna még sokkal többet is. De minden jónak vége szakad egyszer, ezúttal pogácsával, virslivel s végül még odabenn a faluházban közös karaoké-énekléssel, amit a nagyobb gyerekek szerveztek, irányítottak. A versenygyőztesek játékajándékokból választhattak, s végül minden résztvevő gyerek kapott, választhatott ajándékot.
A részönkormányzati tagok ténykedése roppant hasznos és szimpatikus. Megpróbálják a faluközösséget nemcsak passzív nézőközönségként kezelve valóban tartalmas, hagyományokat is követő programokba bevonni.
Az eseményről a Zemplén tévé is tudósított röviden. Ez a linkre kattintva látható.
(A fotók nem az eseményen készültek)
Trifonovné Karajz Borbála
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése